Az utóbbi napokban a kormány propaganda-gépezetének, különösen a Magyar Nemzetnek köszönhetően minden eddiginél hangsúlyosabban vetődött fel a kérdés, hogy mi is a Hallgatói Hálózat valójában. Én nem a Hallgatói Hálózat vagyok, hanem András Csaba, pécsi egyetemista, a HaHa egyik aktivistája. A Hallgatói Hálózat egy relatíve fiatal demokratikus mozgalom, így nem egyszerű – és nem is fogom – pontosan megmondani, hogy mi is az a HaHa. Azt viszont leírhatom, hogy én milyennek látom a mozgalmat, innen Pécsről, „belülről”. Ezzel a rövid írással reményeim szerint válaszolok pár, az utóbbi időben minket ért kritikára is.

Úgy tűnik, hogy a Hallgatói Hálózatot érő legtöbb kritika egyetlen megállapításra épít, ez pedig az, hogy a HaHa mögött egy párt áll. A magyar politikai elit utóbbi években nyújtott teljesítményének betudhatóan ez az állítás épp elegendő ahhoz, hogy az emberek kiábránduljanak valamiből. Ez a megállapítás viszont nem igaz, és azért aljas igazán, mert a Hallgatói Hálózatnak épp az a lényege, hogy nem működik együtt pártokkal.

Én úgy látom, hogy a HaHa jelenleg egy rendkívül heterogén közösség, amit három alapvető elv (vagy belátás) fon egybe: (1) a bázisdemokratikus működésmód és a demokratikus alapelvek tisztelete, (2) a szakértők és az érdekképviseletek véleményének tisztelete (és az ennek „elsimertetésére” irányuló törekvés), és (3) a felsőoktatás rendszerének átalakítására irányuló jelenlegi kísérletek (és az átalakítás módszerének) kritikája.

Ezek a közös pontok. A Hallgatói Hálózatban mindaddig megfér egymás mellett a maoista és a monarchista, a „liberális” és a „konzervatív” (akárhogy is értsük hazánkban ezeket az igencsak "elhasznált" kategóriákat), ameddig a fenti három közös alapvetésben egyetértenek. Így véleményem szerint a Hallgatói Hálózat úgy működik (kicsiben), ahogy az országnak kéne (nagyban): a személyes ideológiai preferenciák háttérbe szorulnak a közös, nem pártpolitikai érdekek mögé. Emellett természetesen mindannyian tudjuk – a közismert történész, Hayden White gondolatát megfordítva – , hogy ahogy nincs ideológia-mentes szöveg, úgy nincs ideológia-mentes ember sem. A HaHa minden tagjának megvan a maga elgondolása politikáról és a politikát meghatározó elvekről, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nekünk, gondolkodó civileknek mindenképpen pártok mögé kellene felsorakoznunk. Magyarországon a politikáról való gondolkodásban paradigmaváltásra van szükség, ezt szorgalmazza a HaHa, és önmagát köpné szembe, ha emellett pártokkal kacérkodna.

Ahogy azt mindannyian látjuk, Magyarországon fokozatosan megszűnik minden kontroll, ami politikusainkat "kordában tarthatná". A sokat emlegetett fékek és ellensúlyok sorra leomlanak. A Hallgatói Hálózat az érdekképviseleteket és a szakértőket szeretné olyan helyzetbe juttatni, hogy azok „hathassanak” a döntéshozókra. Segítségül hívhatja a pártokat egy olyan mozgalom, ami a pártok erejét csökkentené? Nyilvánvalóan nem.

Figyeljük meg az utóbbi napok híreit! A Hallgatói Hálózat – akár egyetlen médiumon belül is – egyszerre vált több különböző párt bábjává. Pár hete a Fidesz szerint még az MSZP mozgatott minket, a KDNP sajtóközleménye szerint az LMP áll mögöttünk, a Magyar Hírlap szerint az SzDSz-szel fonódunk össze, egyre többször kötnek minket az Együtt2014-hez, és már több újságban és honlapon is megfigyelhetők az előbbiek sajátos kombinációi. A Magyar Nemzet írásában egyszerre bélyegez minket szélsőbaloldalinak, és egyszerre köt össze minket Soros Györggyel. Soros György a világ egyik legismertebb befektetője, a „kapitalizmus jelképeként” is emlegetett spekulánssal szélsőbaloldali szervezetként összefogni – hát – minimum erősen skizoid identitást feltételezne.

Ahogy a fentiekből is látszik, ezek a lejárató-kampányok a legtöbbször önmaguknak is ellentmondanak. Jó példa erre a jobbikos Dúró Dóra, aki szerint „a Jobbik eddig is bizonyos volt abban, hogy a Hallgatói Hálózat hátterében bukott szocialista és szabaddemokrata politikusok, valamint szellemi befolyásukat veszni érző balliberális értelmiségiek állnak”. Felmerül a kérdés, hogy ha ők ebben a kezdetektől ennyire biztosak voltak, akkor Dúró Dóra miért jelent meg személyesen az első pesti HaHás tüntetésen, és a Hallgatói Hálózatot első körben miért épp a Jobbik próbálta meg „becsatornázni”? A válasz kézenfekvő: ha egy párt számára nyilvánvalóvá válik, hogy nem tud politikai hasznot húzni belőlünk, de elutasításunk nem okoz számára komoly szavazatvesztést, akkor a teljes politikai paletta számára legellenszenvesebb szereplőjével köt össze minket.



A Hallgatói Hálózat fórumokat szervez, ahol bárki képviselheti a személyes véleményét, ahol mindenki azt mond, amit akar. Hogy állhatna egy párt mögöttünk? Mi állunk magunk mögött, pontosabban mi állunk egymás mögött. 

Egyre többen látják, hogy az egész mai magyar politikai életet alapjaiban kell átalakítani, utóbbinak jó indikátora a politikához igencsak szkeptikusan viszonyulók hihetetlenül magas aránya hazánkban. A fiatalok nagy része jelenleg ebbe a kategóriába esik, most pedig annak lehetünk tanúi, hogy szép lassan egy generáció politikai öntudatra ébred. A kormányt és a minket támadó pártsajtót ez ijeszti meg a leginkább. Mert ez a generáció nem olyan típusú politika-fogalomban gondolkodik, mint amire az ő eszköztáruk épül. A lejárató-kampányokra internetes mémekkel reagálunk, a leleplezésnek beállított rágalmakat ironikusan kiforgatjuk, a fórumainkon szavazni engedjük a jelenlévő rendőröket, a tüntetéseken az éttermek előtt hirtelen nem azt skandáljuk, hogy "elég volt", hanem azt, hogy "jó étvágyat". És nem fogjuk hagyni, hogy egy olyan beszédmódba kényszerítsenek minket, amit eddig gyakoroltak.

Az utóbbi napokban tapasztalt retorika, amivel le akarnak járatni minket, épp arra a logikára épül, amin mi túl akarunk lépni. A HaHá-nak nincs pártfóbiája, tagjai bármelyik párt szimpatizánsai lehetnek. De a Hallgatói Hálózat mint mozgalom épp azt akarja tudatosítani az emberekben, hogy igenis lehet civilként, pártpolitikailag semleges erőként érdekeket érvényesíteni. Ahogy Bagi Zsolt írta, mi nem hatalomra törünk, hanem a hatalmunkat gyakoroljuk.

A HaHa módszereivel egy, a felsőoktatáson túlmutató átalakuláshoz akar hozzájárulni, olyan formát akar mutatni, ahol az emberek közvetlenül képviselhetik az érdekeiket. A közvetlen érdekartikuláció a HaHa esetében az oktatás ügyére koncentrálódik, hisz ennek leépülésével elveszítjük azt az esélyt, hogy hazánk bármikor a jövőben egy normális, élhető ország legyen. Ezért kell sürgősen kiemelni a hatalmi- és a propagandaszférából a közoktatás és a felsőoktatás ügyét, és utat nyitni egy többoldalú szakmai egyeztetésnek. A fent leírtakat közösen meg tudjuk valósítani, mindez eddig csak azért nem történt meg, mert a magyar társadalom egyre kevésbé hisz a megvalósíthatóságában. Mi, fiatalok, hiszünk benne. És ha olykor – gyengébb pillanatainkban – kevésbé is hiszünk benne, akkor is kötelességünknek érezzük, hogy mindent megtegyünk ezért, ami tőlünk telik. Mert – ahogy a pécsi HaHa szlogenje mondja – tényleg mi (mindannyian) vagyunk azok, akikre mindvégig vártunk.